|
3.rész Szeptember 3. Csütörtök
Ma reggel eléggé toporzékoltam. Nem találtam a fekete szoknyám. De anyu nagy nehezen megtalálta, és hulla fáradtam adta a kezembe. Asszem kikészítettem. Egyébként nejlonharisnyát vettem a fekete szoknyámmal,és egy csipkés rövid ujjú pólót,mert meleg van. Reggelire egy fél kakaós csigát ettem reggelire tejjel,szerencsére bennem maradt. :)
Mikor kimentem a kapun legnagyobb meglepetésemre Flóra várt. Hát vele együtt mentem suliba. Mikor odaértünk apu kitett minket a kocsiból. Elindultunk a suli felé,és köszöntünk az fiúnak. Valami deszkás videót néztek a mobiljukon. És Celesztin...Celesztinen fehér kapucnis póló volt,amin valami banda neve szerepelt,hozzá felvett egy fekete kicsit kopottabb stílusú farmernadrágot. A szőkés barna haja arany színben pompázott a fényben. Akárcsak nekem. És mikor felnézett rám...a napfényben ragyogó kék szemével...asszem sokkot kaptam. Flóra értette a helyzetet és gyorsan behúzott a suli aulájába. Mélyen a szemembe nézett a zöld szemeivel,és mikor nyitotta a száját Virág köszönt. Hát most már hárman beszélgettünk a dologról. Majd egy kis idő után elmentünk a büfébe,én egy palack vízért,Virág két cukorkáért,Flóra pedig egy kókuszos csokiért. Bementünk,és csendben eszegettünk amíg be nem csengettek. Kovács tanár úr becsapta maga mögött az ajtót és már meg is kezdődött az irodalom. Flóra szőke haját fonogatta,Virág a pad alatt telefonozott még mindig,Szebi Ádival sutyorgott valamit,amin jót nevettek,a többiek pedig a tanárra figyeltek...én is ezt akartam tenni,mikor Celesztin megbökött. Repdeső pillangókkal a gyomromban hátrafordultam,mikor Celesztin mélyen a szemembe nézett,majd kezdte:
-Gördeszkázol?
-Ja-válaszoltam várva arra,hogy kiderüljön miért érdekli ez.
-Jó...ma suli után a gördeszkásokkal elmegyünk gördeszkázni...Van kedved jönni?
-P...Persze.
-Oké. Akkor fél 4-kor tali a suli előtt -fejezte be,és én feldobódva fordultam vissza. Elhívott Celesztin gördeszkázni??? Nem létezik! Wow!
Persze hamar vége lett a tanításoknak,felhívtam anyuékat hogy ma gördeszkázni megyek. Természetesen elengedtek,és behozták a halálfejes,rózsás gördeszkámat. A fiúk sokáig bámulták a kezeimben szorongatott gördeszkámat. Kezdett kellemetlen lenni. Jaj. Az az igazság,hogy jobban jártam volna,ha nem vállalom be a gördeszkázást,mert én voltam az egyetlen lány köztük. Ez így ijesztő. A fiúk is kicsit kellemetlenül érezték magukat.
-Na jó gördeszkázunk,vagy sem? -vágta rá végül Zsolti,mikor megunta,hogy mindenki engem,az egyetlen lányt bámul.
-Ja... -mondta Celesztin,közben még mindig engem bámult.
Hát,mit is mondjak... Nagyon jól elvoltunk,igazi profi fiúk! :) De...egyszer csak megcsúsztam,és végigsúroltam a fejem az éles korláton,majd ráestem a betonra. Elkezdett ömleni a fejemből a vér,végül a sírást is elkezdtem. A fiúk sokkot kapva szótlanul bámultak egy kis ideig,majd Celesztin erőt vett magán,és felkarolt. Wow! Igaz hogy ez nagyon ciki esés volt,de akkor is! Miközben Celesztin (egyedül vitt) a kórházba tartott én közben elájultam a karjában. A kórházban ébredtem fel,mire ott vártak az osztálytársaim,és a szüleim. Meg sem tudtam szólalni,csak néztem,hogy mindenki engem figyel. a fejemet bekötözték,ezen kívül még keletkezett pár horzsolás a végtagjaimon.
-Te Klau,mond mit csináltál? -röhögött rajtam Zsolti.
-Nemár! Ez most nem alkalmas,Zsolt! -vett védelembe Celesztin.
-Na mind1,jól vagy azért? -kérdezte újra Zsolti.
-Hát...Egy kicsit fáj a fejem,de azon kívül jól. -vettem erőt magamon,és elmosolyodtam.
Még a kórházban maradtak a többiek pár órára,majd 9-kor mindenki elballagott,én pedig elaludtam.
Szeptember 4. Péntek
Ma még a kórházban kellett maradnom,kivizsgáltak hogy nincs e agyrázkódásom,meg hogy nem kaptam e vérmérgezést. A fejem már nem fájt viszont...sajnos tényleg vérmérgezést kaptam,ezért beoltottak. :( A vizsgálatok miatt ma csak anyuék látogattak meg,és meséltem nekik a vizsgálat eredményét. Egy kis sokkot kaptak. Meg mondtam nekik hogy a dokik milyen rendesek,meg hogy a vérmérgezés miatt csak vasárnap mehetek haza,vasárnap is csak akkor,ha minden rendben lesz.
Nos mivel a péntek rövid volt nem írom ki külön hogy szombat,mert ez is rövid lesz. Szóval ma már szerencsére mindent rendben találtak,nagyjából meggyógyultam. Tapasszal a fejemen,és tapasszal a horzsolásaimon,de szerencsére jól vagyok.
Szeptember 6. Vasárnap
Ma úgy keltem fel,hogy végre kimehetek a kórházból. Szupiii! Apuék kocsival hazavittek,és megmondták nekem hogy egy időre megtiltják a gördeszkázást. Bah.:(
Mikor hazaértem Bekapcsoltam a Lap-topom,és egyből felugrott egy csomó MSN üzi. Virág megadta a házit,miközben beszélgettünk arról hogy milyen rossz volt a suli nélkülem (komolyan így gondolja? :) ) meg ilyesmi. Flóra szintén ezt gondolta (hűű :) ),a többiek meg csak úgy szimplán is mosolyt csaltak az arcomra. :) Ráadásul Celesztin bejelölt MSN-en és Facebookon. Írt is nekem,amitől kirázott hirtelen a hideg.
Celesztin: Szia Klau. Remélem jobban vagy. Aggódom miattad. Ha bármi van csak szólj nekem. :) A házit megadjam?
Én: Szia. Ne aggódj,jól vagyok köszi :) A házi nem kell,már megadta Virág. :)
Celesztin: Rendben.
Mosolyogva bámultam azt a pár sort,majd lekapcsoltam a lap-topom és boldogan aludtam el. Tényleg,mindenki olyan rendes. :) |