leinerlauragimi1.nanoweb.hu

4.rész

Szeptember 7. Hétfő

Ma reggelre már egész jól voltam. Mikor felkeltem megettem egy fél májkrémes kenyeret. Ruhának Ma olyanokat vettem fel,ami többnyire takarja a sebtapaszaim. Felvettem egy egyszerű sárga pólót fehér nadrággal,és a fehér tornacipőmmel. A hajamat inkább kiengedve hagytam,és raktam be egy nagy fehér masnis csattot. Szerencsére sikerült elérnem a célom,a fejemen lévő sebtapaszon kívül mindet sikerült teljesen eltakarnom. :)

Flóra ma is a kapuban várt,és izgatott volt,hogy végre megyek suliba. Celesztin pedig ott várt egyedül és...pont mikor kiszálltunk egyből szembetaláltam magam vele. Ma is oltári menőn nézett ki.

-Öhm...Sz..szia. -dadogtam.

-Sziasztok. -köszönt vissza mosolyogva.

Én csak bámultam,mint valami boci,majd megszólalt Celesztin:

-Jobban vagy?

-I...igen...

Megint csend lett legalább 2 percre,egymást bámultuk,majd Celesztin sóhajtott,és...és megpuszilta a homlokom,még egyszer félmosollyal rám nézett,majd kikerült és elment. Én teljesen lefagyva bámultam magam elé. Megpuszilt! Te jó ég! Mi a fene!?? Meghatódottan,mosolyogva rohantam be a terembe,ahol Flóra várt és látta,hogy sírok.

-Mi bajod? -kérdezte csodálkozva.

-Megpuszilt! Érted? Megpuszilt!!!

-Ki? Kérdezte Robi,majd mikor körülnéztem kik vannak a terembe,szerencsémre csak Laura,Virág,Robi és Roland volt a terembe.  Mind értetlenül néztek rám.

-Öhm...Semmi -mondtam mosolyogva,majd kicsit elpirultan. Majd odajött Virág és beszállt a beszélgetésbe.

-Celesztin? Wow! -mondta

-Igen -mondtam Virágnak mosolyogva.

Hamar elteltek az órák,majd otthon megcsináltam a leckéim,és ráírtam Celesztinre,aki szerencsémre fent volt.

Én: Öhm. Ez mi volt?

Celesztin: Mármint micsoda?

Én: Hát...miért pusziltál meg? :)

Celesztin: Ja...Hát... csak mert...azért...

Én: De mégis miért?

Celesztin: Mert megérdemelted. :)

Erre már nem írtam semmit. Csodálkozva néztem az egymásnak írt sorokat. Hogy érti azt,hogy megérdemeltem!??? Wow...Majd lementem vacsorázni,és anyáéknak elmeséltem mi történt. Teljesen döbbenten néztek ők is.

-Szóval szerelmes beléd? -kérdezte anyu mosolyogva.

-Valószínű. -mosolyodtam el halványan én is.

Majd felmentem,de hányingerem lett,így kihánytam a vacsorát. :/ Végül elaludtam.

Szeptember 8. Kedd (jé még csak 8 napja ismerem Celesztint? :o)

Na a mai reggelen bedagadt,karikás szemekkel ébredtem. Egész este forgolódtam,és nem tudtam aludni,mert egész este a Celesztin,és az én sorsomon gondolkodtam. Ráadásul vagy 30 fok volt a szobámban. Ma szintén kiengedve hagytam a hajam,mert nem akartam,hogy feltűnő legyen a karikás,bedagadt szemem,és a sebtapaszos fejem. Király. :( Mivel nagyon meleg volt,de nagyon,kénytelen voltam egy spagettipántos fehér egybe ruhát felvenni,ami nem takarta el egyik sebtapaszom sem. :( Lehet ennél rosszabb egy reggel?

Flóra is látta rajtam hogy álmos vagyok (Flóra már benne van minden reggelünkben :) ), így megbeszéltem vele. Mikor kiszálltam a kocsiból hirtelen azzal a mozdulattal elestem. Akkora hasítást éreztem a fejemen,hogy hirtelen összeestem. És megint kórházba kerültem egy kivizsgálásra,de nem tudtak komolyabb okot mondani,csak hogy mint mondtam,egy hirtelen fájdalom volt. Apu azt mesélte hogy Flóra úgy ment sírva be az iskolába. Szegény. :(

Mivel ez mind csak a 4. óráig tartott,így visszamentem a suliba az utolsó 3 órámra,és tényleg nem volt semmi bajom. Mikor megláttak mindenki örült persze,meg kérdezték hogy minden rendben e,de Flóra és Virág úgy visítottak szinte a fülembe mikor látták hogy itt vagyok,majd kiszakadt a dobhártyám. Celesztin is nagyon örült,és aggódott is miattam. :) Amúgy összességében jó napom volt,csak ez a reggeli összeesés,meg a kialvatlanság...Bah.

Most pedig csatolok egy képet,hogy tudjátok hogy nézek ki :) Úgysem volt még fotó :)