leinerlauragimi1.nanoweb.hu

5.rész

Szeptember 9. Szerda

Ma nagyon siettem iskolába,mert kicsit tovább aludtam,így nem reggeliztem. Felvettem gyorsan egy kötött vajszínű hosszú ujjút,ami gombos volt,mellé pedig egy fekete farmernadrágot a fekete tornacipőmmel. Hajamat ma felkötöttem,mert már nagyon fel akartam,nem érdekelt a fejemen lévő tapasz. Gyorsan felkaptam az esőkabátom,és már indultam is.

Flóra szokás szerint a kapuban várt,de nem volt túl jó kedve. Rajta egy szintén krém színű pulcsi volt,hozzá felvett egy fehér csőnadrágot,és egy krémszínű tornacipőt. Szőke haját szokásosan kiengedve hagyta. Mivel ma a szüleim dolgoznak nem vittek el kocsival,így Flórával gyalog ballagtam az iskola felé. De...mikor odaértünk láttam,hogy Celesztin egy másik lánnyal csókolózik. Szóval Celesztin megcsalja a lányokat? Vagy mi még nem jártunk? Majd odajött hozzánk (nem tudta,hogy mi már rég itt vagyunk).

-Sziasztok. -köszönt boldogan. Arcán hamis mosoly virított.

-Szia...Celesztin. -mondtam mérgesen.

-Mi a baj,Klau? -kérdezte.

-...Csak az hogy egy másik lánnyal csókolóztál. -tettem hozzá majd idegesen elrohantam,és egy olyan helyre,ahol szinte senki sincs a térdemre hajolva sírtam. Hát ez van. Flóra jött utánam,és vigasztalt,majd legnagyobb meglepetésemre 4 fiú jött oda hozzám. Szebi,Zsolti,Robi és Ádi. Ádi kedvesen a kezét nyújtotta felém,majd felemelt a földről és magához ölelt. ...Asszem itt akadtam ki,sosem ölelt még meg fiú. Csendesen szorongatott,majd egy idő után elengedett. Mélyen a szemembe nézett zöld szemeivel,míg én a kisírt szemeimmel bámultam.

-Ne sírj,Klau,Celesztin direkt megcsalja a lányokat! Mi tudjuk! -mondta boldogan még mindig a szemembe nézve Ádám (Ádi).

Erre nem tudtam mit válaszolni,majd Ádám még egyszer megölelt,és otthagyott. Sokkal jobban éreztem magam. :)

Majd bementünk a suliba,onnan a termünkbe,ahol már megkezdődött az óra. Mivel a rajztanárunk (Ibolya) látta,hogy kisírt szemekkel jövök,ezért egy szót sem szólt a késésért,csak elmondta,hogy mi a feladat. Celesztin elégedetten mosolygott rajtam,majd mikor a helyemre ültem elkezdett bökdösni. Nem foglalkoztam vele,csak rajzoltam a szomorú lányt (ez volt a feladat,ezért magamat próbáltam lerajzolni,egész jól sikerült :D). Mikor kicsengettek már nem érdekelt Celesztin,úgy vettem,hogy ő egy senki. Viszont a fiúk se lógtak vele,kiközösítették a csapatból lánysérelemért. :) :D

A többi óra hamar elment,mikor indultam haza (egyedül,mert Flóra másfele ment) valaki megbökte a hátam. Hátrafordultam,Ádi volt az.

-Te is erre mész? -kérdezett mosolyogva. Én meg elpirultam,és nem válaszoltam.

-Haha,ha látnád magad! -röhögött Ádám.

-M...miért? -kérdeztem halvány mosolyra húzva a  szám.

-Olyan vagy mint egy rák! -röhögött megint. Erre már én is nevettem.

-Hazakísérlek. -mosolygott.

Mikor a házunkhoz értünk mondtam Ádámnak,hogy jöjjön be hozzánk egy kicsit. Udvariasan megdicsérte a házunkat,majd ott maradt egy pár órára még,jókat nevettünk. :)

Szeptember 10. Csütörtök

Ma reggel boldogan keltem,gabonapelyhet reggeliztem,felvettem egy csipkés vajszínű rövid ujjút,egy farmer kinézetű cicanadrággal. Felkaptam boldogan a farmeranyagú hátizsákom,és útnak indultam. Flóra sajnos beteg lett,így az első óra előtti szünetet Virággal töltöttem. mikor becsengettek izgultam,mert kiosztották a töri dogákat. Hát igen,töri az,ami nem az erősségem. 3-mas lett. Oké. A többi óra is többé-kevésbé jól telt,kivéve mikor Becses tanár úr (fizika tanár) egy kemény röpdogát íratott.

Elindultam haza,de Ádám megint utolért. :)

-Szia -lihegte.

-Szia -röhögtem rajta. -Ma is itt maradsz velem délutánra?

-Szívesen maradnék -mondta mosolyogva.

Majd elkezdtük egymást bökdösni,és egész úton ezzel szórakoztunk. Otthon szintén jókat nevettünk,segített a háziban és megnéztünk egy filmet,amit végigröhögtünk. :) Majd este hazament,én pedig lementem vacsorázni.

-Na mi újság Celesztinnel? -kérdezte anyu mosolyogva.

-Semmi...Ő egy fiú,aki megcsalja a lányokat -néztem a tányéromra csalódottan.

-És mi van az új fiúval,aki eljött tegnap is,meg ma is ide? -kérdezte apu,nekem meg hirtelen a tányérból felnézve felcsillant a szemem. De nem tudtam mit válaszolni,majd elpirultam. És elröhögtem magam. A szüleim furcsán néztek rám,és én is rájuk. Nem tudtunk hozzászólni,csak farkasszemet néztünk,majd felálltam,és jó éjszakát kívántam.

Szeptember 11. Péntek

Ma első két órában nem voltam suliban,mert le kellett szedni a fejemről azt az óriás tapaszt,és kivizsgáltak az orvosok,szerencsére továbbra sincs bajom. A fejemen lévő nyílásnak pedig már a fele meggyógyult,így kaptam egy ennél kisebb tapaszt,ami könnyen eltakarható. Hurrá! :)

Majd bementem a maradék 3 órára (szerencsére csak ennyi :) ),ami szokás szerint hamar eltelt,így most ahelyett,hogy elindultam volna haza megvártam Ádámot,mert tudtam,hogy erre jön. Mikor meglátott,hogy megvártam boldogan felemelt ( ? xd),és röhögött.

-Te,csak nem tudtad,hogy pont veled akarok ma is hazamenni? -röhögött,majd abbahagyta,és kicsit elpirulva mosolygott. Kávébarna haja a napban csillogott,zöld szemeivel pedig engem figyelt.

-Miért bámulsz? -zökkentett ki a bambulásból nevetve.

-Ja semmi -nevettem én is.

Végignevettük az utat,majd elköszöntünk (ma nem maradt nálunk). Én még mindig ott álltam és elgondolkoztam. Még most is gondolkozok. Most viszont eszembe jutott,hogy be kéne menni. Még egyszer visszanéztem arra az útvonalra,ahol Ádi végigment,majd mosolyogva mentem be. Azt hiszem...azt hiszem beleszerettem Ádiba...Neeee...Vagyis...úgy értem...mindegy. Ez járt a fejembe,mikor beléptem,és észre se vettem,hogy anyáék köszöntek.

-Klaudia! Hallasz???

-Mi,mivan!?

-Először is nem mivan,hanem tessék. Másodszor pedig köszöntünk. -méregetett anyu idegesen. -Mi van veled!??

-Ja bocsi. Hogy érted,hogy mi van velem!??

-Hát...ennyire sosem vagy bamba...Kivele,mi a baj,vagy min gondolkodsz ennyire?

-Semmi... -válaszoltam egyszerűen. De anya nem hagyta annyiba.

-Látom. Nekem elmondhatod. -mondta kedvesebbé téve hangját. Megbeszéltem vele a gondolataimat,ő pedig elégedetten bólogatott.

-Hát jó -fejezte be mosolyogva.

Majd elfoglaltam magam,és egy idő után ennek a napnak is vége lett. Itt egy kép Ádámról: